Jünnani Nyáriorgona

A hazai kertekben oly népszerű illatos nyáriorgona (B. davidii) mellett még sok más díszes nyáriorgona faj létezik, melyek hasonlóan kevés gondoskodást igénylő növények. Az egyik ilyen faj a Délnyugat-Kínából származó jünnani nyáriorgona, melyet elsősorban ezüstösen molyhos levélzete tesz érdekessé. Ez a lombhullató cserje - a hazai éghajlaton inkább félcserje - lassabb növekedésű, mint az illatos nyáriorgona, így egy szezon alatt kb. csak 1,5m-es magasságot ér el. Ívesen meghajló, fehéresen molyhos szárain keresztben átellenesen fejlődnek sűrűn molyhos, alsó felükön még erőteljesebben szőrözött levelei, melyek fölött júliustól őszbe nyúlóan nyílnak a végálló bugavirágzatokba tömörülő apró virágok. Virágainak színe levendula vagy fehér (var. alba), a torok jellegzetesen narancssárga. Virágai nem csupán pillangócsalogatóak, de vágott virágnak is hosszan tartóak.

A jünnani nyáriorgona meglehetősen fényigényes növény, melyet csak kifejezetten napos helyre érdemes ültetni. Molyhos levélzete miatt alapvetően szárazságtűrő cserje, kötött talajban, ahol pangó víz alakulhat ki, rövid életű. Az illatos nyáriorgonánál kevésbé fagytűrő, de még így teljesen télálló az ország túlnyomó részén, jóllehet a növény föld feletti részei elfagynak, de minden évben újra nő a gyökérzetből. Virágait az új hajtásokon hozza, az elfagyott hajtások kora tavaszi eltávolításán felül ezért nem igényel metszést. Az elbarnult, levirágzott virágzatok eltávolításával szebb képet adhatunk neki. Kártevők, betegségek ritkán okoznak problémát.

Legkönnyebben félfás dugványról szaporítható a nyár folyamán.