Piros Sarkantyúvirág

A mediterrán térségből származó sarkantyúvirág eredeti élőhelyén főképp sziklás domb- és hegyoldalakon, tengerparti mészkő szirteken nőtt, de idővel betelepült a városokba is, ahol a gyökeret vert a termésfalak repedéseiben, ahogy az útburkolatok réseiben is. A mácsonyavirágúak rendjébe tartozó évelő nem azonos a sokak által ismert sarkantyúkával, bár nevük hasonlósága megtévesztő lehet. A sarkantyúvirág kb. 60-80 cm magasra növő, lágyszárú, mintegy 40 cm átmérőig bokrosodó növény, amelynek hosszú szárain kúpos alakot formáló bugaszerű virágzat jelenik meg. Levélzete szürkés-zöld színű, tojásdad-lándzsás levelekkel. Apró csillagokat formázó virágai lehetnek halvány rózsaszínek, pirosak vagy fehérek. Virágai változó intenzitással tavasztól őszig nyílnak, s igen kedves látványt nyújtanak. A piros virágú fajtát piros ribizlivirágnak is nevezik. Csoportba telepítve, vagy kőfalak elé ültetve még elbűvölőbb hangulatot adnak, s az sem mellékes, hogy bevonzzák a lepkéket a kertbe.

Napos fekvésben, laza, jó vízáteresztő képességű talajban fejlődik a legszebben, s bár alapvetően mészkedvelő, más talajon is jól boldogul, feltéve, hogy azok nem túl tápdúsak. Az elnyílt virágok eltávolításával egy intenzív másodvirágzásra is számíthatunk. Ha a télen elfagy, gyökeréről többnyire újrahajt, és önmagvetőként is megújul.

Általában magvetéssel a tavasz folyamán, mivel töve rosszul bírja, ha bolygatják.