Kikeleti Hóvirág

A hóvirág talán a tél végének legkedvesebb szimbóluma, mely a fogyatkozó hó alól is kiragyog és vidámságot és reményt hoz a szívekbe. A karcsú szárakon bókoló tejfehér szirmok törékenységet ugyanakkor elszántságot is jelképeznek, hisz e kis virág felbukkanása már a tél végét jövendöli, bármennyire is kopár még a természet. Neve a görög gala (tej) és az anthosz (virág) szóból ered, s a Galanthus nemzetség egy tucat kicsi hagymás növényt foglal magába, melyek Európában és Ázsia nyugati részén őshonosak. A kikeleti hóvirág a nyirkos talajú lombos erdők, ligetek, cserjések őshonos növénye, és már február-márciusban kibújik a barna avar alól, hogy megmutassa szépségét. Egyes helyeken tömegesen nyílik, ennek ellenére ma már védett növény hazánkban, aminek az oka az, hogy évről évre már-már ipari módszerekkel gyűjtötték a nőnapi időszak előtt, mellyel veszélybe sodorták a faj fennmaradását. Míg az erdei változatok virágai egyszerűbbek, a nemesített, kerti fajták között már telt vagy duplán telt virágú változatokat is találhatunk. A hóvirág a geofiton növények jellegzetes képviselője, ami azt jelenti, hogy a felhalmozott és apró hagymájában tárolt tápanyagai segítségével hajt ki tavasszal, majd a viszonylag rövid virágzási idő elmúltával, levelei elsárgulnak, majd fokozatosan eltűnnek a következő tavaszig. Hagymájának egyes hatóanyagait a gyógyszeripar is felhasználja. Kertekben fák, bokrok alá, sziklakertekbe, bejáratok melletti ágyásokba ajánlható.

Nem túl igényes növény, kedveli a termékeny üde talajt, jól érzi magát fák és bokrok menedékében. Ha tavasszal becserepezett hóvirágot vásárolunk, ki lehet ültetni szabadföldbe közvetlenül az után, hogy elvirágzott. Fontos tudni, hogy a növény leveleit hagyni kell maguktól elszáradni ahhoz, hogy következő évben is bőven virágozzon.

Magról vagy hagymákkal. A hóvirág hagymáját nem szabad szeptembernél később elültetni, ha még a következő év tavaszán virágot szeretnénk.