Jajrózsa

Korábban R. pimpinellifolia néven is ismert kistermetű rózsa faj, mely Eurázsia jelentős részén, így hazánkban is őshonos. A jajrózsa egykor igen népszerű dísznövény volt Európa szerte, mely nem hiányozhatott az előkelő kertekből. Népszerűségének csúcsa a napóleoni háborúk idejére tehető, ez idő tájt számos fajtáját nemesítették ki, elsősorban más európai rózsa fajokkal történő keresztezések során. Ezt követően népszerűsége azonban folyamatosan csökkenni kezdett, s sok különleges kertészeti fajtája a múltba veszett. A 20. század elején népszerűsége ismét növekedni kezdett, mivel rendkívüli fagytűrése miatt különösen alkalmas volt hidegtűrő fajták kinemesítésére is.
A jajrózsa sűrűn bokros, erősen tarackoló cserje, melynek hajtásait sűrűn borítják a vékony tövisek és serteszőrök. A növény páratlanul szárnyasan összetett levelei fogazott szélű levelekből áll, melyek viszonylag kisméretűek. A jajrózsa április végétől, májustól hozza hófehér virágainak sokaságát, melyek ugyanakkor kisebbek, mint a legtöbb vadrózsa, így például a gyepűrózsa esetében. A jajrózsa bokra az 1 méteres magasságot ritkán haladja meg, jóllehet az Ázsiából származó 'Grandiflora' (avagy 'Altaica') termetesebb, ráadásul nagyobb virágokat is hoz. A virágok mellett az őszre beérő sötétlila, már-már fekete csipkebogyói is igen mutatósak, melyekből jótékony hatású tea főzhető. A C- és E-vitaminban gazdag csipkebogyók nyers fogyasztása elővigyázatosságot követel, mivel a vékony gyümölcshús réteg alatti szőrök irritációt okozhatnak a szájban vagy az emésztőrendszerben.

Az egyik legkönnyebben nevelhető rózsa faj, mely sokféle talajkörülményhez jól alkalmazkodik, jóllehet legszebben humuszban gazdag, tápanyagdús talajban fejlődik. Tolerál némi árnyékot, ugyanakkor napos fekvésben erőteljesebben virágzik. A jajrózsa nem feltétlenül igényel metszést, de a kompakt forma megtartása végett érdemes évente enyhén visszametszeni közvetlen a virágzást követően. Az év más időszakában csak a virágzás rovására metszhetjük. A megújulás érdekében az idősebb, már kevésbé termékeny hajtások közül vágjunk vissza 1-2-t, s némi ritkítással gondoskodjunk a jó légáramlás fenntartásáról, ellenkező esetben megtámadhatják egyes gombás megbetegedések, mint például a lisztharmat vagy a levélrozsda. Érdemes odafigyelni a levélfoltosodásra is csakúgy, mint a levéltetvekre és takácsatkákra.

A sarjak leválasztásával.