Festő Rekettye

Már az ókori időkben is termesztették ezt a hazánkban is előforduló kistermetű cserjét, mivel virágait és hajtásait kiváló sárga színű festékanyag előállítására használták, emellett pedig különböző bőrpanaszok kezelésére is felhasználták. A festő rekettye dísznövényként viszonylag kevéssé elterjedt, noha május végétől a nyár közepéig tartó virágzása nem nevezhető jelentéktelennek. Végálló fürtvirágzatai aranysárga pillangós virágokból áll, melyeket borsóhüvelyre emlékeztető termések sokasága követi. A növény szórt állású, rövid nyelű, már-már szárülő levelei keskenyek, lándzsásak, sötétzöldek. Akár 1m-t is meghaladó magasságával szép dísze lehet például évelőágyások háttereként is.

A festő rekettyét nem ajánlott tápanyagdús talajba ültetni, mert ilyen körülmények között felnyurgul és könnyen megdől. Sovány, tápanyagban szegény, jó vízelvezetésű talajba ültessük, s ügyeljünk rá, hogy sok napsütést kapjon. Szárazságtűrő képessége viszonylag jó, tartós szárazság esetén azonban nem árt öntözni. Metszeni nem kell, sőt a fás részekbe nem is szabad belevágni, mert nem regenerálódik. Jó, ha tudjuk, hogy az átültetést nem viseli jól, ezért rögtön végleges helyére kell ültetni. Időnként megtámadhatják a levéltetvek.

Magvetéssel vagy félfás dugvánnyal. A leendő dugványt úgy kell leszakítani, hogy azon az idősebb ágrészből egy ún. talpa is legyen.