Kislevelű Hárs

Európa nagy részén, így hazánkban is őshonos lombhullató fa a kislevelű hárs, mely akár 30m magasra is megnőhet. Szabályos koronát fejlesztő fa, melynek ágai kezdetben felállóak, később azonban vízszintesen szétterülők. Lombját szív alakú, kissé aszimmetrikus levelek alkotják, melyek felső felükön kopaszak, kifejezetten fényesek, alsó felükön azonban kissé molyhosak, világosabb színűek. Fűrészes szélű, hegyes csúcsú leveleinek fonákján megfigyelhető, hogy az érzugokban rozsdabarna szőrcsomók találhatók.
A kislevelű hárs viszonylag jól bírja a szennyezett városi levegőt és a szárazságot, ezért gyakran ültetik park- vagy utca sorfaként. Június vége felé a fát elborítják az apró, krémfehér virágok, melyek díszítőértékkel kevéssé, bódító illattal azonban annál inkább rendelkeznek. Virágai vonzzák a méheket, ezért az ezüst hárshoz (T. tomentosa) hasonlóan, a kislevelű hársot is gyakorta ültetik méhlegelőnek.
Levelei ősszel sárgásra színeződnek, de levélelszíneződése nem kifejezetten látványos.

Nem annyira ellenálló és szárazságtűrő, mint az ezüst hárs, de jó alkalmazkodó képességű és könnyen nevelhető fa a kislevelű hárs is. Fényigényes fa, mely legszebben üde, mély termőrétegű talajban fejlődik. Fiatal korban rendszeres locsolást igényel, később azonban a csapadékon felül nincs szüksége többlet öntözésre. Növekedési üteme lassabb, mint a többi hazai hárs fajé. Gubacsszúnyogok, gubacsatkák, levéltetvek, takácsatkák és egyéb törzs és levél károsítók megtámadhatják. Levélfoltosodás is előfordulhat.

A kertészeti fajtákat többnyire szemzéssel szaporítják. A kislevelű hárs törzse körül gyakorta nevel sarjhajtásokat.