Tavaszi Kankalin

Európában és a Kaukázusban őshonos lágyszárú évelő, mely hazánkban is elég sok helyen fordul elő vadon, főleg a középhegységek lomberdeinek tisztásain. Mutatós fagytűrő növény, mely áprilisban tőkocsánya csúcsán hozza tömött ernyőben álló, illatos, tölcsér alakú mézsárga virágait. Az ötszirmú sárga virágok sosem nyílnak ki teljesen, ugyanakkor mindegyikben öt narancsszínű folt található. Tőlevélrózsában fejlődő redős felületű levelei hosszúkásak, közép-zöldek, s a nyelüknél elkeskenyednek. Gyakori vadvirág, melyet gyógyhatásáért is gyűjtöttek, s melynek teáját terápiás célból elsősorban nyugtató, vízhajtó és görcsoldó hatásáért használták, de a reuma és a köszvény ellenszereként is számon tartották.
Ez a kistermetű, max. 25 cm magas üde tavaszi virág a kertekben főleg ágyások szélén, kerti utak mentén vagy sziklakertekben mutat jól. Erdős, ligetes természethű kertekbe is ideális választás. Elvétve narancspiros színben is fellelhető.

Napos vagy félárnyékos fekvést, valamint jó vízáteresztő képességű átlagos kerti talajt igényel. Árnyékban is megél, ugyanakkor jól bírja a szárazságot is. Ha nyáron is folyamatosan öntözzük, akkor megtartja a leveleit, ha nem, akkor a virágzás után fokozatosan pihenő időszakba kerül. Időnként megtámadhatják a levéltetvek, a takácsatkák csakúgy, mint a meztelencsigák.

Tőosztással vagy magról. Mivel a csírázásához fagyra van szüksége, a magokat még nyáron vagy ősszel kell elvetnünk.