Kékpillangóvirág

Afrikából származó örökzöld cserje, melynek ötszirmú kecses virágai égszínkék pillangókra emlékeztetnek. Felfedezése David Prain skót botanikus nevéhez köthető, aki az 1900-as évek elején Afrika trópusi területein, többek között Kenyában és Ugandában is dolgozott, s ő adta neki a Clerodendrum ugandense nevet is. Később, a 90-es években folytatott molekuláris elemzések után a növényt áthelyezték az árvacsalánfélék családjába és a latin neve Rotheca myricoidesre változott. Az évek során a növény a világ számos helyén a kertek kedvelt színfoltjává vált, ám a mi éghajlatunkon mindenképpen teleltetést igényel. Trópusi éghajlaton akár 3m magasra is megnő, érdemesebb azonban időről időre visszametszeni, mert akkor jobban bokrosodik. Kicsiny virágai, melyeknek öt szirma közül négy halványkék (esetleg fehér), egy viszont sötétebb kék, csak egy napig nyílnak, nektárban viszont igen gazdagok, ezért vonzzák a lepkéket és a méheket is. Levelei sötétzöldek hosszúkás tojásdadok, s távolról nézve a virágok halvány színe miatt inkább az ő színük a domináns, ezért, ha feltűnő virágdíszt szeretnénk, nem biztos, hogy ez a cserje az ideális választás. A növény érintése bőr irritációt válthat ki, ezért gondozása során nem árt kesztyűt viselnünk. Virágzása késő júniustól egészen a fagyokig tart.

Közepesen napfényigényes, vízigényes, fagyérzékeny növény, amely jól tűri a metszést, sőt általa kompaktabb, bokrosabb formát kaphat. Nagy melegben akár naponta többször is kell öntözni. Tápdús, semleges vagy némileg kicsit savas kémhatású talajt igényel. Hajlamos a levéltetvesedésre. Fagyérzékeny lévén télen fagymentes világos helyet kell biztosítanunk az átteleltetéséhez.

Dugványozással.