Tölgylevelű Hortenzia

Különleges szépségű virágzó cserje, mely elsősorban elegáns fehér virágfürtjeivel, árnyéktűrő természetével és gyönyörű őszi lombszíneződésével vonja magára a figyelmet. Eredetileg az Egyesült Államok dél-keleti részén őshonos, de felfedezésétől, az 1770-es évektől fokozatosan népszerűvé vált az ország más államaiban, majd később Nagy-Britanniában is. Kertekbe éppúgy szívesen ültetik, mint parkokba, de leginkább a természethű, erdős, ligetes stílusú környezet az, amiben igazán jól mutat. Tölgyfához hasonlatos, bár annál jóval nagyobb mélyen karéjos levelei szinte áthatolhatatlanná teszik a bokor struktúráját, s a dús lombozat fölött igen jól mutatnak, a kicsit a vadgesztenye virágához hasonlító nagyméretű virágbugák. A krém-fehér virágok melyek később rózsaszínesre színeződnek májustól júliusig nyílnak. Nagy értéke ennek a lombhullató cserjének az is, hogy levelei ősszel gyönyörű bíborvörös vagy rézszínű árnyalatot kapnak. Virágait vágott virágként is használják frissen és szárítva egyaránt. Teltvirágú változata is létezik. A cserje magassága 1,8-3m.

Félárnyékos vagy árnyékos fekvést, semleges vagy savas kémhatású, jó vízáteresztő képességű üde talajt igényel. Nagy lombos fák árnyékába is ültethető, mivel még mélyárnyékban is virágzik. A reggeli és a délutáni napfény a legideálisabb a számára. Árnyékos helyen a levelei nagyobbra fejlődnek. Vízigénye közepes, azonban a szárazságot is elviseli, ekkor azonban nem hoz virágot. Bár eléggé lassan nő, kifejlett korára eléggé terebélyes kerekded bokorrá fejlődhet. Kártevőknek eléggé ellenálló cserje. A fiatal töveket télen nem árt a fagy ellen takarással védeni. Metszést nem igényel, csak az elfagyott, elhalt ágakat kell róla időről időre eltávolítani.

Leggyakrabban zölddugványozással szokták szaporítani, melyet kora nyáron kell megtenni, hogy eléggé megerősödhessen a télig. A fiatal egyedeket mindenképpen takarni kell mulccsal, illetve levelekkel, mivel erősen fagyérzékenyek! Emellett próbálkozhatunk magvetéssel, illetve bujtással is.