Nagyvirágú Tárnicslonc

Hibrid eredetű félörökzöld cserje, melynek különleges értékét szokatlanul kései, nyárvégi, őszi virágzása adja. Ívesen széthajló ágrendszerű, rendkívül látványos díszcserje, mely júliustól gyakran egészen októberig hozza halvány rózsaszín vagy fehér, tölcséres virágait, melyek kissé édes illatot árasztanak. Ágait sűrűn borító sötétzöld levelei oválisak és fényesek, s nem ritkák a fehér- és sárgatarka (pl. 'Kaleidoscope') változatok sem. Levélzete az ősz folyamán gyakran bronzosra vagy bíborosra színeződik. Ez a kb. 1,5-2 méteres cserje látványos dísze lehet előkerteknek, de ültethetjük nyíratlan sövénynek is.

Némileg fagyérzékeny növény, ezért olyan helyre ültessük, ahol a téli fagyos szelektől védve van. Napfényigényes növény, mely legszebben tápanyagban gazdag, jó vízáteresztő képességű talajban fejlődik. Vízigénye közepes, földjét lehetőleg tartsuk folyamatosan kissé nyirkosan. A tél folyamán időnként visszafagyhat, ilyenkor a tavasz folyamán tőből újra kihajt. Tavasszal a sérült vagy elhalt ágakat metsszük vissza talajszintig. 3-4 évente érdemes megfiatalítani erős metszéssel. Betegségekkel és kártevőkkel szemben ellenálló.

Zölddugvánnyal kora nyáron, illetve félfás dugvánnyal a késő nyár folyamán.