Lépliliom

A lépliliomok nemzetsége körülbelül 50 Dél-Afrikában őshonos hagymagumós növényt foglal magába, amelyek kertészeti változatai egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek hazánkban is. Ez a némileg fagyérzékeny évelő, melyet latin neve alapján gyakran ixiának is neveznek a nyár folyamán kardvirágra emlékeztető füzéren hozza hatszirmú, gyakran sötétközepű virágait, melyek vázában is hosszantartóak. Színpalettája nagyon gazdag, a virágok színe a fehértől a kárminpiroson át egészen a sárgáig, narancssárgáig terjed. Zöld vagy szürkészöld levélzete hosszú, fűszerű, s a virágzás elmúltával visszahúzódik a hagymagumóba, mely után a növény pihenőidőszakba kerül. Virágainak érdekessége, hogy este, illetve felhős napon rendszerint becsukódnak. Magassága fajtától függően kb. 30-50cm.

Napfényigényes növény, de a talajban nem válogatós, feltéve, hogy az jó vízáteresztő képességű. Vízigénye közepes, az elvirágzás után fokozatosan csökkentsük az öntözést. Mivel hazánkban nem teljesen télálló, a levelek leszáradása után érdemes felszedni a hagymagumóit, s száraz helyen átteleltetni azokat a következő tavaszig, ellenkező esetben mindenképpen takarást igényel. Betegségekkel és kártevőkkel szemben viszonylag ellenálló.

Hagymagumó sarjak leválasztásával. Hagymáit a tavaszi fagyok elmúltával ültessük 6-9cm mélyre.