Örökzöld Veronikacserje

(Hebe x hybrida)

Fagyérzékeny örökzöld cserje, mely viszonylag alacsony termettel, de annál sűrűbb ágrendszerrel és lombozattal rendelkezik. Fűtetlen helyiségben szobanövényként épp úgy tartható, mint ablakládában, de akár sziklakertbe is ültethetők. Nyár végi, őszi virágzása igazán üdítő látványt nyújt és nagyon jól illik a városi kertekbe vagy elegáns tetőteraszokra. Maga a cserje legtöbbször kompakt növekedésű, kerekded habitusú, s nem nő 1m-nél magasabbra. Levelei lehetnek sötétzöldek, szürkés-zöldek, ugyanakkor krém-fehérrel rajzoltak vagy szegélyezettek is. Formájuk tojásdad vagy hosszúkás. Rózsaszínű, fehér vagy ibolyakék apró virágai sűrű fürtökben vagy laza bugákban nyílnak egészen kora télig. Szoliterként ültetve épp úgy mutatós, mint más apróbb cserjékkel kombinálva. Ha lakásban tartjuk, mindenképpen úgy helyezzük el, hogy elég fényt kapjon.

Gondozása

Tápdús, némileg savas talajt, napos, félárnyékos fekvést igényel. Nyáron öntözzük rendszeresen és az elvirágzott virágokat folyamatosan vágjuk le róla. Mivel az erős szél károsíthatja, érdemes védett helyre ültetni. Ültetés előtt jó, ha egy kis időre beáztatjuk a növényt földlabdával együtt. Mivel a legtöbb veronikacserje hibrid csak legfeljebb -10-12°C-ig bírja (többek között az 'Andersonii' csak kb. -6°C-ig), ezért érdemes fényes, fagymentes helyen átteleltetnünk őket.