Mezei Pipacs

Búzatáblák, szántók szélének jellegzetes virága, mely a júniusi táj elengedhetetlen kelléke a búzavirággal együtt. Hazánkban is őshonos gyom, mely a rendszeres gyomirtózás elterjedése előtt kora nyáron tömegesen borította a parlagon hagyott földeket és mezőket. A mákfélék családjába tartozó, kb. 40-80cm magas egyéves növény, melynek virágai négy lángvörös (ritkán rózsaszín) sziromlevélből állnak, melyek a tövükön fekete foltot viselnek. Szára vékony, felálló, fehér serteszőrök borítják. A szár maga elágazó, de csúcsán magányosan állnak a virágok. Díszkertbe ritkán ültetik, vágott virágnak is alkalmatlan, mivel a száráról levágva nagyon gyorsan elhervad és szirmait veszti. Régen festőnövényként és gyógynövényként egyaránt hasznosították, bár nyers hajtásai mérgezőek. Jó köhögéscsillapító, némileg nyugtató hatású teáját toroköblítésre használják. Mákgubó formájú termése sok apró fekete magot tartalmaz, melyek évekig csíraképesek.

Mivel alapvetően gyomnövényről van szó, nem igényel semmilyen gondoskodást. Napos fekvést és jó vízáteresztő képességű, átlagos kerti talajt igényel. Ha azt akarjuk, hogy évekre megtelepedjen kertünkben, várjuk meg, míg virágai megszáradnak és elhintik magvaikat. A levéltetvek, illetve a peronoszpóra betegség időnként megtámadhatják.

Magvetéssel.