Ricinus

Kétségtelen, hogy a ricinus a kert lágyszárú "óriásai" közé tartozik, hisz tavaszi magvetése után nyárra magassága akár a 2-2,5 m-t is elérheti. Ez a kutyatejfélék családjába tartozó, karakteres külsejű növény Afrika trópusi területeiről származik, s bár többféle, erősen mérgező anyagot tartalmaz, a magjából kisajtolt olajból különböző eljárásokkal gyógyhatású anyag nyerhető ki. Mivel babszemnyi magja nyersen fogyasztva erősen mérgező, gyermekek és háziállatok közelében nevelése mindenképpen óvatosságot igényel.
Eredeti élőhelyén a ricinus örökzöld évelő, hazánkban azonban csak egynyáriként tartható dísz- vagy gyógynövény, mely hosszú levélnyelű, tenyérformájú, mélyen szabdalt leveleiről már messziről felismerhető. Fényes, nagyméretű levelei általában bordós, bronzos árnyalatban játszanak, melyek fölött jól mutatnak az élénk pirosas nőivarú virágok. Gömbölyded tüskés termései szintén élénkpirosak. Meglehetősen terjedelmes külseje miatt elsősorban szoliternek való, de nagyon jól mutat magas növésű dísznapraforgók szomszédságában is. A növény minden része mérgező anyagokat tartalmaz!

Napos, lehetőleg erős szelektől mentes fekvést, s laza szerkezetű, jó vízáteresztő képességű talajt igényel. Eléggé szárazságtűrő növény. Szélnek kitett helyeken karózást igényelhet. Betegségekkel és kártevőkkel szemben viszonylag ellenálló, azonban a takácsatkák időnként károsíthatják.

Magról. A ricinus magjait 6-8 héttel a tavaszi fagyok utáni kiültetés előtt érdemes elvetni. A magokat ültetés előtt 24 óráig vízben kell áztatni.