Japán Szeder

Japán, Korea és Kína az otthona ennek az ágas-bogas cserjének, melyet nem csupán ehető termése, hanem díszértéke is méltóvá tesz arra, hogy helyet szorítsunk számára a kertben. 1,2-1,8 m magasra felnyúló, kissé rendezetlen habitusú hajtásai ívesen lehajlóak, sűrű szőrrel borítottak, erőteljes rozsdavörös színük miatt a levelek lehullását követően is látványosak, ezért hasonlóan alkalmazható, mint például a fehér som (Cornus alba). Hajtásain három, ritkábban öt levélkéből álló levelek fejlődnek, melyek felül almazöldek, fonáki oldalukon azonban ezüstösen molyhosak.
Május-júniusban nyíló virágai aprók, a szirmok fehérek, a csészelevelek zöldek, vöröses szőrrel borítottak. A virágokat júliustól málnára emlékeztető, kezdetben narancssárga, később vörös termések követik, melyek ehetőek, sőt kifejezetten ízletesek is lehetnek.

A japán szeder viszonylag könnyen nevelhető, jó alkalmazkodó képességű növény, mely leginkább félárnyékban érzi igazán jól magát. Jó vízáteresztő képességű, ugyanakkor tápanyagban gazdag talajt kedvel, amely folyamatosan kissé nyirkos. A japán szeder teljesen télálló hazánkban, de nem kedveli a szélnek kitett helyeket. Hajtásai két évig élnek, második évben hoznak termést, majd ezt követően elhalnak. Ősszel a letermett hajtásokat vágjuk vissza talajszintig. Tavasszal a gyenge növekedésű hajtások egy részét eltávolíthatjuk.

Bujtással könnyen szaporítható, de magvetéssel is lehet próbálkozni.