Ostorménbangita

Egyszerűen csak ostorménfának is nevezik ezt a termetes, feltörő habitusú lombhullató cserjét, mely népszerűségét szívós természetének köszönheti. Széles elterjedésű bangita faj, így hazánkban is előfordul ez a kifejezetten mészkedvelő díszcserje, mely akár a 2-3m-es magasságot is meghaladhatja. Hajtásain átellenesen állnak a vaskos, tojásdad, fűrészes szélű levelek, melyek mindkét oldalukon, de kifejezetten alsó felükön szőrösek. Lapos bogernyőkbe tömörülő, apró, krémfehér virágai május-júniusban nyílnak, s bár ezek is látványosak, az ostorménbangita igazi díszét az ezekből fejlődő fényes bogyótermések jelentik. Az ember számára mérgező termései kezdetben tűzpirosak, később azonban feketévé érnek, s némileg megaszalódnak. Jó, ha tudjuk azonban, hogy mint a bangiták általában, az ostorménbangita is csak alig képes az önmegtermékenyítésre, ezért két, genetikailag eltérő növény szükséges a termések kialakulásához. Egyes közeli rokonai és hibridjei (pl. Viburnum x rhytidophylloides fajták: 'Willowwood', 'Alleghany') szintén képesek a megtermékenyítésre.

Rendkívül igénytelen bangita faj, mely napos, félárnyékos fekvésben fejlődik a legszebben. Bármilyen átlagos, akár száraz talajban is jól fejlődik, feltéve, hogy az könnyen elvezeti a felesleges vízmennyiséget. Szárazságtűrő képessége kifejezetten jó, aszályos időszakokban azonban meghálálja az öntözést. Metszést legfeljebb esztétikai okokból igényelhet, ezt közvetlenül a virágzást követő időszakra időzítsük, mivel ezt követően már csak a következő évi virágzás rovására metszhetünk. Kártevők és betegségek ritkán okoznak jelentősebb problémát, de levélfoltosodás előfordulhat, s a levéltetvekre is érdemes odafigyelni.

Dugványozással és magvetéssel is történhet.