Redőslevelű Bangita

(Viburnum plicatum)

Kifejezetten szoliternek való, érdekes formájú, vízszintes ágrendszerű lombhullató cserje, mely nem nő 2-3m-nél magasabbra, ugyanakkor szélessége valamivel mindig meghaladja a növény magasságát. Árnyéktűrő tulajdonsága miatt a napperzselésre kifejezetten érzékeny, ezért tűző napra ne ültessük, ha nem megoldott a folyamatos vízellátás. Igen sokoldalú díszítőértéke van, mivel lapos bogernyőben április-májusban nyíló fehér virágaiból őszre fénylő kékesfekete bogyótermés érlelődik, középzöld lombszíne pedig sötét-bordóra színeződik. Bogyói, melyek kezdetben még pirosak igazi karácsonyi hangulatot árasztanak, s az énekes madaraknak is táplálékul szolgálnak, fontos azonban tudni, hogy a redőslevelű bangita nem öntermékeny. Ahhoz, hogy a növény termést érleljen két, genetikailag eltérő (pl. két különböző néven forgalmazott V. plicatum) fajtára van szükség. Levelei tojásdadok, feltűnően erezettek. Utóvirágzása gyakori jelenség.

Gondozása

Közepes vízigényű, télálló cserje, mely jó vízáteresztő képességű humuszos földben érzi igazán jól magát. Bár kedveli a félárnyékos fekvést, a megfelelő mennyiségű napsütés feltétele a gazdag virágzásnak és az élénk őszi lombszínnek. Rendszeres metszést nem igényel. Terjedelmes habitusa miatt fontos, hogy megfelelő térállásba ültessük.