Korai Tamariska

Eurázsia száraz, homokos területein őshonos nagyhagyományú lombhullató cserje, mely érdekes fátyolszerű lombjával és az íves vesszőkön teljes hosszában tavasszal nyíló rózsaszín virágaival díszít. Rendkívül igénytelen növény, mely hosszú gyökereinek segítségével szinte minden talajon, sziklás, sivatagi, sőt szikes körülmények között is megél, ugyanakkor jól bírja a szélnek kitett területeket is. A növény vörösesbarna kérgű vesszőin fejlődő igen vékony, pikkelyszerű levelei keveset párologtatnak, amely szintén hozzájárul ennek a szabálytalan alakú terebélyes cserjének a szárazságtűrő voltához. Az éves vesszőin április-májusban nyíló rózsaszínű virágfüzérek igen különleges megjelenéssel ruházzák fel ezt a gyors növekedésű, érdekes dísznövényt, mely elsősorban sövények vagy cserjecsoportok szép eleme lehet. Terebélyes habitusánál fogva inkább a tágasabb kertekbe ajánlott. Magassága a 3-4 m-t is elérheti. Nyírott sövénynek is alkalmas.

Ez a napos fekvést igénylő, ám a talajjal szemben igénytelen fagytűrő cserje igen kevés gondozással is beéri, viszont erőteljes ágrendszerének kordában tartása odafigyelést igényel. Jó vízáteresztő képességű talajban érzi jól magát, mely lehet homokos, vagy akár sóban gazdag is. Jól bírja a szárazságot és a nyári forróságot, ahogyan a szennyezett városi klímát is. Hosszú és erőteljes gyökere miatt az átültetést csak egészen fiatal korában viseli el. Időszakos metszés, alakítás nélkül túlságosan felnyurgulhat. Vesszőit lehetőleg a virágzás után metsszük vissza.

Fás dugványozással.