Hercegnővirág

A hercegnővirág vagy másképpen ibolyafa egy, a brazil őserdőkből származó örökzöld cserje, amely a mi éghajlatunkon csak cserepes növényként tartható. Viszonylag ritka ágrendszerű, azonban erőteljes növekedésű cserje, melynek pirosló, finoman szőrős hajtásait sűrűn borítják a nagyméretű, ovális, bársonyos tapintású levelek, amelyek erezete erőteljesen kirajzolódik. A sötétzöld levélzet jól harmonizál a növény különleges szépségű virágaival, melyek élénk ibolya lilában pompáznak. Júliustól kezdődő hosszantartó virágzása során viszonylag nagy számban hozza a méretes, sötétporzós virágokat. Megfelelő metszéssel akár kisebb fácskának is nevelhetjük, melynek magassága azonban a mi éghajlatunkon ritkán haladja meg a 1,5-2 métert.

Napfényigényes cserje, amely tápanyagdús, savas vagy semleges kémhatású, jó vízáteresztő képességű talajt igényel. Vízigénye közepes, földjét tartsuk folyamatosan kissé nyirkosan. Földjét érdemes mulccsal takarni, annak érdekében, hogy gyökérzete ne melegedjen fel annyira. Noha a nyár folyamán érdemes a szabadban tartani, erős fagyérzékenysége miatt még az első fagyok előtt hűvös, világos helyre kell vinni. Időnként megtámadhatják a levéltetvek, a liszteskék, valamint a viaszos pajzstetvek.

Tavaszi magvetéssel kb. 15 fokon, zölddugvánnyal késő tavasszal, illetve félfás dugvánnyal a nyár folyamán.