Az ibolya a tavasz egyik első virágaként új reményekkel és vágyakozással tölti el a szíveket. Bár apró virág, a tél sivársága után bámulatba ejti az embert élénk színével és törékeny bájával. Ezt az illatos, alig 7cm magas, rizómás évelőt általában erdők mélyén, fák vagy bokrok árnyékában, kövek oldalában találhatjuk meg. A kertekben is az árnyékos és védett helyeket kedveli, és az ilyen a helyeken magától is könnyen elszaporodik. A növény jellegzetes virágai rövid száron ülnek, alig kiemelkedve a kerekded, szív alakú, fogazott levelek közül. Ha szerencsénk van, szeptemberben és októberben számíthatunk az utóvirágzására is.
Illatos Ibolya
(Viola odorata)
Gondozása
Nyirkos, humuszban gazdag talajban, árnyékos, félárnyékos helyen érzi jól magát. Kártevők és betegségek ritkán károsítják.
Szaporítása
Gyökértörzse a virágzás után hosszú szártagú és messzire kúszó vékony indákat fejleszt, amelyek azonban rendszerint csak a következő évben hoznak virágot. Tőosztással és magról is szaporítható.
Kapcsolódó cikkek
Violaceae (ibolyafélék) > illatos ibolya
2
Színváltozatok
Ibolyakék, fehér, rózsaszín
Kövess minket a Facebook-on is!
- Egynyári
- Évelő
- Rizómás
- Örökzöld
- Sziklakerti
- Alacsony
- Közepes
- Magas
- Tavaszi
- Nyári
- Őszi
- Kúszó
- Mediterrán
- Virágzó cserje
- Talajtakaró
- Árnyéktűrő
- Szobanövény