Kínai Tüskéssárgafa

A fás szárú fűszernövények túlnyomó többsége a trópusokon nő, a mi éghajlatunkon csak meglepően kevés él meg a szabadban. A ritka kivételek egyike a kínaiborsként is ismert kínai tüskéssárgafa, melynek szárított terméseit előszeretettel használja a kínai gasztronómia. Ez a rutafélék családjába tartozó nagyobb cserje vagy kisebb, jellemzően több törzsű fa mindössze 6-7 méter magasra nő, így kisebb előkertbe is ültethető. A nemzetség több tagját sárga faanyag, valamint vaskos tüskékkel borított törzs jellemez, innen származik magyar elnevezése is. A növény aromás, páratlanul szárnyasan szeldelt levelei között kora nyáron nyílnak a jelentéktelen megjelenésű, zöldes virágzatok, melyekből azonban mutatós rózsaszínes vörös termések fejlődnek. A viszonylag kisméretű termések hosszan, a levelek lehullása után is megmaradnak, de a növény legkülönlegesebb díszét a vaskos tüskék adják, melyek különleges struktúrát kölcsönöznek a kínai tüskéssárgafának, különösen a téli, kora tavaszi időszakban. A tüskéssárgafák jellemzően kétlakiak, ennél a fajnál azonban előfordul, hogy úgy érlel termést, és ritkán termékeny magokat is, hogy nincs a közelben hímivarú egyed.

A Zanthoxylum fajok közül ez a legkönnyebben alkalmazkodó faj, mely a szárazabb időszakokat is könnyen átvészeli. Teljesen télálló díszfa, mely legszebben mély termőrétegű, folyamatosan kissé nyirkos, de jó vízelvezetésű talajon fejlődik. Metszést az elhalt és beteg hajtások eltávolításán felül nem igényel, de alakítás céljából közvetlenül a virágzást követően érdemes metszeni, mivel a régebbi hajtásain hozza virágait. Napos és félárnyékos fekvésben egyaránt szépen fejlődik. Kártevők és betegségek ritkán károsítják.

Termékeny magok hiányában félfás dugványokkal érdemes próbálkozni. Magjainak hideghatásra van szükségük a csírázáshoz.