Kék Harangláb

Az észak-amerikai kontinens sziklás hegyeiben őshonos, különösen szép, általában két színű virágokkal díszítő fagytűrő évelő, mely a boglárkafélék népes családjába tartozik. Ez a kecses, bokros tövű évelő jellegzetes alakú, sarkantyús virágokat hoz, melyek a felfelé törő, karcsú, de erős szárakon nyílnak a növény dús, kékeszöld, szárnyalt levélzete felett. Az április-májusban nyíló virágok közepén látványos sárga porzók találhatók, melyek vonzzák a lepkéket és a méheket.
A kereskedelemben forgalmazott növények túlnyomó többsége valójában komplex hibrid (helyesen A. x hybrida vagy A. x cultorum), melyeket más harangláb fajokkal történő keresztezések során hoztak létre. Ezek a hibridek így már nem csak a kék és a fehér különböző árnyalatait vonultatják fel, hanem lehetnek rózsaszínek, pirosak, sötétlilák, vagy akár sárgák is. A hazánkban gyakran ültetett közönséges haranglábbal (A. vulgaris) szemben előnye, hogy virágai kevésbé bókolnak, így betekintést adnak a virág belsejébe.
A kék harangláb árnyékos kertrészekbe, sziklakertekbe is ültethető, akár nagyobb csoportban, akár más hasonló igényű növényekkel kombinálva. Magassága: 25-60 cm. Jó, ha tudjuk, hogy a növény mérgező anyagokat tartalmaz!

Napos, félárnyékos fekvést, jó vízáteresztő képességű, kissé nyirkos, átlagos kerti talajt igényel. Ha az elhervadt virágokat folyamatosan eltávolítjuk, akkor további virágzásra ösztönözhetjük a növényt. A nyári hőségben leveleinek nagy részét elveszíti, különösen akkor, ha földjét nem tartjuk kissé nyirkosan, éppen ezért érdemes kombinálni olyan növényekkel, melyek kitöltik az üresen hagyott részeket. A lisztharmat és a takácsatkák időnként veszélyt jelenthetnek rá.

Mivel a tőosztást rosszul viseli, ezért elsősorban magról szaporítható.