Klívia

A pompás klívia egy Dél-Afrikából származó mutatós fagyérzékeny dísznövény, melyet nyáron nyugodtan kitehetünk a balkon vagy a veranda félárnyékos szegletébe is. Az amarilliszfélék családjába tartozó klívia már évszázadok óta ismert Európában, s tölcséres narancssárga virágai miatt találóan narancsliliomnak is nevezik. Igazi fénykorát a viktoriánus időkben élte, azonban ma újra egyre népszerűbb ez a viszonylag kevés gondozást igénylő, de annál elbűvölőbb évelő. Virágzásának fő ideje a tél közepe és a kora tavaszi időszak, októbertől januárig viszont nyugalmi állapotban van, ilyenkor szinte locsolnunk is alig-alig kell. Rizómás évelő, melynek tulajdonképpen nincs is szára, sötétzöld szálas levelei és a húsos szár is tulajdonképpen magából a gyöktörzsből törnek elő. A magas erős száron tömött csoportban akár 10 vagy annál is több szépséges, sárga porzós virág fejlődik. Jó, ha tudjuk, hogy a növény minden része mérgező.

Erősen fagyérzékeny, fénykedvelő évelő, melyet azonban nem szabad kitenni a tűző nap hatásának. A nyugalmi időszak kivételével rendszeres, de mérsékelt öntözést igényel, túlöntözni semmiképp sem szabad! A virágok elnyílása után terméseket fejleszt, ezeket azonban mihamarabb le kell vágnunk a szárral együtt, mivel ez sok értékes energiát vonna el a növénytől. Humuszban gazdag, jó vízelvezetésű, morzsalékos talajban érzi igazán jól magát. Az ősz folyamán helyezzük hűvös (10-15°C-os) helyiségbe, s csak akkor nedvesítsük meg a talaját, amikor már lekókad némileg. A 6-8 hetes pihenőidőszakot követően némivel melegebb helyre tehetjük a növényt. A pompás klíviát még télen se tegyük ki 10°C-nál alacsonyabb hőmérsékletnek.

Azon oldalsarjak leválasztásával, melyek már 4-5, kb. 20 cm-es levéllel és saját gyökérzettel rendelkeznek.