Kínai Szegfű

(Dianthus chinensis)

A szegfű nemzetség igen népes, a mintegy 300 faj főleg az északi félgömb mérsékeltövi területein terjedt el, neve pedig két görög szóból, a "dios" isten, és az "anthus" virág szavakból tevődött össze. Az úgynevezett kínai szegfű Észak-Kínában, Koreában, Mongóliában és Oroszország délkeleti részében őshonos, és az alacsony termetű fajok közé tartozik. Bokrosodó, mindössze 15-30 cm-es magassága leginkább ágyások szegélyeibe, ablakládák díszítésére teszi alkalmassá ezt a kora nyáron rendkívül dúsan virágzó dísznövényt. Levelei a szegfűkre jellemzően keskenyek, lándzsásak, már-már fűszerűek, színük világoszöld vagy szürkészöld. Egyszerű, koronássávú, fogazott szirmú virágai némelykor fehérrel szegélyezettek, és legtöbbször rózsaszínűek vagy pirosak. Ha az elvirágzott virágokat leszedjük, akkor általában kora ősszel még egy másodvirágzásra is számíthatunk. Nagyon jól mutat kék törpe lobéliák vagy a hasonlóan apró termetű tengerparti fülesternyék társaságában.

Gondozása

Napos fekvést, normál jó vízáteresztő képességű talajt igénylő nem túl igényes növény. Közepes vízigényű. Az elnyílt virágok folyamatos eltávolítása, és az első virágzási időszak utáni visszametszés serkenti az őszi másodvirágzást. A palántákat csak a májusi fagyok elmúltával ültessük ki! Mivel kifejezetten bokrosodó habitusú, a töveket 20-25 cm távolságra ültessük egymástól. A kínai szegfű enyhén fagyérzékeny, ezért télen érdemes takarással védeni.