Szeldeltlevelű Bükk

A hazánkban is őshonos közönséges bükk szeldelt levelű változatai bár termetesek, nem érik el az alapfaj akár 40m-es magasságát. Az ebbe a csoportba tartozó kultivárok, mint például a 'Laciniata' vagy az 'Aspleniifolia' kb. 10-20m magas fává cseperednek, de öröklik az alapfaj széles lombkoronáját, amely miatt kisebb előkertekbe nem ideális választás. A növény ágrendszere sűrű, a talajhoz közel kezd elágazni, koronája tojásdad vagy kerekded, sok esetben csaknem olyan széles, mint magas. Ovális levelei sötétzöldek, felül fényesek, látványosan szeldeltek, amelytől légiesebb habitusú, mint az alapfaj. Április-májusban nyíló virágai jelentéktelenek, az azokat követő tüskés kupacsok sem kifejezetten nagy díszértékűek. Levelei az ősz folyamán élénksárgára vagy narancssárgára színeződnek, mielőtt lehullnának. Sűrű lombja miatt a fa alatt mélyárnyék közeli állapot uralkodik, így alatta kevés növény él meg.

Tápanyagdús, lehetőleg mély termőrétegű talajba ültessük napos vagy félárnyékos helyre. A bükk nem tartozik a legkönnyebben nevelhető díszfák közé, hiszen gyenge minőségű vagy kötött talajban hamar elpusztul, ráadásul a városi légszennyezést sem tolerálja annyira, mint sok más fa. Fontos számára a levegő magas páratartalma, s annak ellenére, hogy az elöntést nem bírja, vízigénye viszonylag nagy, így rendszeres öntözést igényel. Gyökérzete talajközeli, ültetésre vagy átültetésre mindenképpen a növény nyugalmi időszaka alatt kell sort keríteni, mert rosszul reagál rá. Kártevői között megemlíthető a zöld karcsúdíszbogár, a bóbitás bükkszú, valamint a bükk-gyapjaspajzstetű. A lisztharmat időnként elcsúfíthatja.

Többnyire magvetéssel vagy oltással szaporítják.