Császárkorona

A liliomfélék családjába tartozik ez az Iránban és a Nyugat-Himalájában őshonos különlegesen szép növény. Innen Törökországba, majd a követek közvetítésével Bécsbe is elkerült, ahol hamarosan a császári kertek éke lett. Később a szerzetesek által az európai kolostorkertek nélkülözhetetlen virága lett, amelyben nagy szerepet játszott hagymájának vakond űző, egérriasztó tulajdonsága is. A császárkorona tavasszal virágzó, télálló hagymás évelő, melynek virágzati szára akár 1,5 m magas is lehet, s örvökben állnak rajta halványzöld lándzsa alakú levelei. A hosszú szár tetején örvökben álló, serleg alakú, bókoló virágok pompáznak. A virágok felett kócos levélszerű üstök található. Különböző kisméretű tavaszi virágokkal - például kék vagy lila árvácskával és fürtös gyöngyikével társítva üde kompozíciót hozhatunk létre, ugyanakkor szoliterként is jól mutat. Mivel virágai elnyílása után levelei elsárgulnak és a tápanyagok visszahúzódnak a hagymába, gondoskodnunk kell róla, hogy az ágyásban hagyott üres helyét a nyár folyamán valamilyen más növénnyel töltsük ki. Jó, ha tudjuk, hogy hagymája mérgező, kellemetlen szagú, melynek az az oka, hogy irritáló alkaloidokat tartalmaz, és valójában ez az anyag játszik szerepet a kártevők távol tartásában is.

Napos, félárnyékos helyet, tápanyagban gazdag, üde talajt igényel. Hagymája teljesen télálló, és akár 4-5 éven át is ugyanazon a helyen maradhat.

Hagymáit 20-25 cm mélységbe, egymástól 30-40 cm októberben kell elültetni.