Csillagvirágú Liliomfa

Japánban őshonos, lassú növekedésű nagyobb cserje vagy kisebb fa, mely jellegzetes alakú, hófehér virágainak sokaságával hívja fel magára a figyelmet a tavaszi időszakban. Ez a viszonylag könnyen nevelhető lombhullató cserje még március-áprilisban, jóval a lombfakadás előtt hozza mutatós, keskeny, hosszúkás szirmokból (valójában lepellevelekből) álló, illatos, csillag alakú virágait, melyek valósággal kiragyognak a sűrűn bokros, csupasz ágrendszerből. Levelei sötétzöldek, tojásdad alakúak. A cserje alakja általában kissé terebélyes, gömbölyded formájú, ami sok esetben több törzzsel rendelkezik. Mivel 3-4 m-nél nem nő magasabbra, szoliterként kisebb előkertbe is telepíthetjük.
Bár a kereskedelemben többnyire fehér virágú változataival találkozhatunk, rózsaszín virágú fajták is léteznek, mint például a 'King Rose', a teltvirágú 'Shi-banchi Rosea', valamint a 'Rosea', mely a hasonló megjelenésű M. x loebneri hibridek egyik szülője.

A japán liliomfa (M. kobus) mellett a csillagvirágú liliomfa tartozik még a legkönnyebben nevelhető magnóliák közé, mivel enyhén lúgos kémhatású talajban is szépen fejlődik, feltéve, hogy az nem túl száraz. Napos vagy félárnyékos fekvésben, közepesen kötött, agyagos, jó vízáteresztő képességű talajban érzi igazán jól magát. Az erős szelektől védett állásba kell elhelyezni. Ha déli fekvésbe ültetjük, a bimbói hamarabb kinyílnak. Betegségekre általában nem hajlamos, de a kora tavaszi erős fagyok károsíthatják a virágait, a növény azonban teljesen télálló az ország egész területén. Metszeni alig kell, legfeljebb csak az elhalt ágakat távolítsuk el róla nyár közepén. Húsos gyökerei rosszul viselik az átültetést, ezért lehetőleg mindig tavasszal ültessünk magnóliát.

Félfás és zölddugványokkal, de magvetéssel is lehet.