Jeneszter

Mediterrán hangulatot árasztó pillangósvirágú cserje, mely aranysárga virágaival valósággal beragyogja a nyári kertet. E fagytűrő, lombhullató cserje habitusában nagyon hasonlít a vele rokonságban álló zanótra, hisz seprűre emlékeztető ágrendszerük igen jellegzetessé teszi mindkét növényt. A jeneszter napos, száraz területek növénye mely gyakran fordul elő a Földközi-tenger déli fekvésű, napos és meleg lejtőin. Középmagas, 1,5-2 m-nél nem magasabb cserje, melynek hengeres zöld vesszőit, szórt állásban borítják keskeny, szálas-lándzsás levelei, melyek a nyár végére szinte már mind le is hullnak róla. A mutatós, élénk színű sárga virágok végálló fürtökben júniustól egészen szeptemberig nyílnak. Keskeny hüvelytermése, mely több magot is rejt finoman szőrözött, s éretten megfeketedik.

Napos, meleg fekvésű helyet, jó vízáteresztő képességű meszes talajt igényel. Eléggé igénytelen, szárazságtűrő növény, melyet enyhe fagyérzékenysége miatt jó, ha védett helyre ültetünk, de hideg teleken még így sem árt takarni az erős fagyok ellen. A télen elfagyott hajtásokat tavasszal célszerű visszavágni. Mivel erős karógyökérrel rendelkezik, rosszul tűri az átültetést. Kártevők és betegségek ritkán okoznak problémát.

Magról történhet április folyamán. A magot elültetés előtt nem árt langyos vízben áztatni egy napon át. A szaporító tálcába vetett növényt később célszerű becserepezni és a következő télen még fagymentes helyen teleltetni.