Kerti Gyöngyvessző

A tavaszi gyöngyvesszők rendkívül szívós és megbízható növények, melyek minden évben megörvendeztetnek minket fehér virágaik sokaságával. A legelterjedtebb tavaszi virágzású faj a hibrid eredetű S. x vanhouttei, melyet a háromkaréjú (S. trilobata) és a kantoni gyöngyvessző (S. cantoniensis) keresztezésével hoztak létre. Ez a rózsafélék családjába tartozó lombhullató cserje már áprilistól virágzik, ráadásul olyan dúsan, hogy a tömött virágfürtök súlya alatt valósággal a földig hajolnak az ágak. A virágzás csúcsán a kicsiny fehér virágok valósággal elborítják a cserje kékeszöld lombját, mely 3-5 karéjú, enyhén fogazott végű levelekből áll. Szórt állású levelei az ősz folyamán időnként sárgás, bíboros árnyalatot kaphatnak, de levélelszíneződése nem kifejezetten mutatós. Bókoló ágrendszerével leginkább szoliterként vagy nyíratlan sövényként érvényesül, megfelelő metszés mellett azonban tradicionálisabb nyírt sövény is kialakítható belőle. Végső magassága elérheti a 2-2,5m-t is.

A kerti gyöngyvessző kifejezetten könnyen nevelhető, kevés gondoskodást igénylő cserje, mely még a szennyezett városi levegőt is jól tolerálja. Leginkább napos helyre való, mivel félárnyékban virágzása gyérebb. A talajjal szemben sem kifejezetten igényes, bármilyen átlagos kerti talajban jól fejlődik. Közepes vízigényű cserje, mely fiatal korban rendszeres öntözést igényel, később azonban a szárazságot is jól tolerálja. Metszést a beteg és elhalt hajtások eltávolításán felül nem igényel, de mivel az éves vesszőkön virágzik, ezért a kompakt forma fenntartása végett érdemes lehet minden évben némileg megmetszeni közvetlenül a virágzást követően. Betegségek és kártevők viszonylag ritkán károsítják, de érdemes odafigyelni a lisztharmatra és a peronoszpóra megbetegedésre, különösen akkor, ha nem megfelelő a légáramlás.

Zölddugványról a kora nyár folyamán.