Kerti Klematisz

Igen mutatós és kedvelt kúszónövény, melyet nemritkán házak fala elé ültetnek, ahol kiválóan érvényesülhetnek nagy lila, rózsaszínű, bordó esetleg fehér virágai. Ez a lombhullató, jellemzően csavarodott fás szárú cserje akár 3-4 m magasra is felfuthat, azonban mivel nincsenek tapadó korongjai minden esetben támasztékot igényel. Ezeket a hibrid fajtákat a 19. sz. közepétől folyamatosan nemesítik, így állandóan újabb és újabb fajtákkal bővül a választék, melyek között azonban sok rövid életű, igen érzékeny változat is található. A kerti klematiszok alapvetően fényigényes cserjék, azonban földjük túlzott felhevülését nehezen viselik. Virágzásukhoz sok tápanyagot igényelnek, ellenkező esetben csak igen gyéren fejlődnek. Általánosságban elmondható, hogy a sötétebb virágú mély-lila és bíbor-lila fajták edzettebbek, ellenállóbbak, azonban a halvány rózsaszínű és fehér változatok nevelése és gondozása sokkal több odafigyelést igényel. A kb. 8-14 cm átmérőjű sárga porzós virágok az az évi hajtásokon júniustól októberig többé-kevésbé folyamatosan nyílnak. Összetett leveleik színe a világoszöldtől a sötétzöldig terjed. Aszmagtermései puha, selymesen csillogó fehér szőrösek, amelyek a tél derekáig is a növényen maradnak. A korán nyíló fajok között vannak örökzöldek is, mint például a Clematis armandii.

Félárnyékos fekvést igényel, ahol elegendő fényt kap ugyan a virágzáshoz, azonban a talaja nem forrósodik fel túlságosan. Tápdús, jó vízelvezetésű, mélyen felásott talajba ültessük, olyan helyre, ahol a töve lehetőleg árnyékban van. Földjét állandóan nedvesen kell tartani, de a túlöntözését kerülni kell. Rendszeres tápoldatozásra van szüksége a bőséges virágzáshoz. A sérült vagy elszáradt ágakat még a kihajtás előtt kora tavasszal kell eltávolítani. Némelyik változat némileg fagyérzékeny.

Dugványozással, bujtással.