Kerti Iszalag

A mai modern nagyvirágú klematisz hibridek szempontjából mérföldkőnek számított az 1862-ben megjelenő 'Jackmanii', mely még talán ma is a legnépszerűbb fajtának számít. Ez a különleges kúszónövény június közepétől az azévi hajtásokon hozza 4-6 szirmú, sötét kékeslila virágait, melyek valójában csészelevelekből állnak. Kerítésre, pergolára futtatva rendkívül romantikus hatást érhetünk el a 'Jackmanii'-vel, mely akár 3 méter magasra is felkúszhat, de mivel nincsenek tapadókorongjai, ezért ehhez mindenképpen támasztékot kell számára biztosítanunk. Ez az egyik legmegbízhatóbb fajta, mely még viszonylag rossz körülmények között is bőven virágzik, s bár sok iszalag hibrid enyhén fagyérzékeny hazánkban, ez a fajta még a nálunk jellemző zord teleket is jól átvészeli. A kertészetekben időnként Clematis x jackmanii néven is találkozhatunk vele. Némivel szélesebb csészelevelekkel díszítő, továbbfejlesztett fajtája a 'Jackmanii Superba' szintén népszerű dísznövény.

Fényigényes dísznövény, mely azonban nem kedveli, ha a talaja felmelegszik, ezért a gyökérzetnek mindig árnyékban kell maradnia. Árnyékolásra használhatunk sekélyen gyökerező talajtakarókat (pl. illatos gólyaorr, árnyliliom), vagy éppen mulcsot is. A 'Jackmanii' jobban tolerálja a félárnyékot, mint a legtöbb nagyvirágú fajta. Tápanyagdús, jó vízáteresztő képességű, folyamatosan kissé nyirkosan tartott talajt igényel. Mivel az új hajtásokon hozza a virágait, ezért kora tavasszal érdemes erősebben visszametszeni. Ültetés után a klematiszok viszonylag lassan alkalmazkodnak, ezért első években kerüljük a radikális visszametszést. A Phoma clematidina okozta klematisz hervadás időnként a hajtások hirtelen elfeketedését és halálát okozhatja, az ilyen beteg részeket minél hamarabb el kell távolítani és elégetni. Ez a fajta viszonylag jól ellenáll a kártevőknek és betegségeknek, de érdemes odafigyelni a levéltetvekre.

Félfás dugványról vagy bujtással.