Fűzlevelű Madárbirs

A madárbirsek jobbára Délnyugat-Kína hegyeiben és a Himalájában őshonos télálló cserjék, melyeknek több fajtája is ültethető kertekbe. Vannak közöttük kifejezetten magas, ugyanakkor egészen alacsony, illetve kúszó, talajtakaró változatok is, ám általában könnyen nevelhető, igénytelen dísznövényekről van szó, melyek ősszel színes bogyóterméssel teszik változatossá a kertet.
A fűzlevelű madárbirs alapfajának ez a fajtája hazánkban is teljesen télálló, 40-60 cm magas ívelt ágrendszerű cserje, melynek fényes, keskeny, lándzsa-alakú levelei télen is a bokron maradnak. Apró fehér virágai júniusban nyílnak, melyekből őszre gyönyörű fényes élénkpiros bogyótermés fejlődik, mely még január végén is dísze lehet a kertünknek. Előkertbe szoliternek, rézsűkre talajtakarónak ideális választás.

Napos vagy félárnyékos fekvést, tápdús, jó vízelvezetésű talajt igényel. Erőteljes terjedésű cserje, amely azonban az első években ritkásabb felépítésű lehet, ezért ilyen esetben érdemes némileg visszavágni a bokrosodás érdekében. Szárazabb környezetben is jól fejlődik. Mivel a gyökerei laposan hálózzák be a talajt, inkább mulcsozzuk, mint kapáljuk. A levéltetvek, takácsatkák károsíthatják a növényt, s mint a rózsafélék családjába tartozó fajt, időnként a tűzelhalás is veszélyeztetheti, ezért lehetőleg alma- és körtefák közelébe ne ültessük.

Félfás vagy zölddugvánnyal, illetve bujtással.