Babarózsa

Szép tavaszi díszcserje, ami talán mára már veszített valamit népszerűségéből, régen viszont egyetlen előkertből sem hiányozhatott. Bejáratok, lépcsők mellett, napsütötte fal előtt, vagy a kert egy kiemelt pontjára ültetve mutatkozik meg igazi pompája, a fiatal vesszők egész hosszában nyíló tömött virágok sokasága. Április vége felé, a lombfakadás kezdete idején bomlanak ki a halvány rózsaszínű, rozettás virágok, amelyek azonban túl meleg időben hamar elvesztik üdeségüket. Noha a babarózsa elsősorban a tavasz folyamán díszít, ovális, gyakran háromkaréjú levelei az ősz folyamán időnként sárgára színeződnek, mielőtt lehullanának. A babarózsa közepes termetű, kb. 1,5-2m magas, elég terebélyes cserje, melynek vesszői kezdetben felfelé törnek, később azonban ívesen meghajlanak. Felépítése különösen alkalmas rá, hogy az aljába olyan hagymásokat ültessünk, amik még jóval a lombfakadás előtt nyílnak.

Napos fekvést, jó vízelvezetésű, mélyrétegű talajt kíván. Az idősebb példányok elvirágzott vesszőit tavasszal metsszük vissza az alsó, zölden kihajtó rügyekig, így olyan erős új hajtásokat hoz, amelyek a következő évben ismét gazdagon virágoznak majd.

Dugványozással.