Japán Díszmeggy

A Prunus nemzetség híres a látványos díszcserjékről és díszfákról, s ez alól a szilvarózsa néven is ismert japán díszmeggy vagy törpemeggy sem jelent kivételt. Ez a sok más rokonához képest törpe növekedésű, maximum 1,5 méter magas lombhullató cserje Japánból és Kínából származik, de kertészeti értéke miatt hazánkban is kezd egyre elterjedtebbé válni. Feltörő hajtásain áprilistól nyílnak a rózsaszín vagy fehér virágok, melyek lehetnek egyszerűek vagy teltek, a kereskedelemben azonban gyakorlatilag csak utóbbiak képviseltetik magukat, ami talán nem is véletlen, hiszen babarózsáéval vetekedő virágaik igazán romantikus hatást keltenek. Csak az elvirágzást követően hajtanak ki teljesen világoszöld levelei, melyek hosszúkásak és fűrészes szélűek. Levelei ősszel többnyire elszíneződés nélkül hullanak le. Kis termete miatt konténeres növényként is nevelhető. A kertészeti fajták többnyire nem érlelnek termést.

A japán díszmeggy napos, félárnyékos fekvést, valamint jó vízáteresztő képességű talajt igényel, más szempontokból azonban jó alkalmazkodó képességű cserje. A városi légszennyezést jól tolerálja, a meggyökeresedett egyedek pedig a szárazabb időszakokat is könnyedén átvészelik. Metszeni évente ajánlatos, közvetlenül a virágzást követő időszakban, az esetleges sarjhajtásokat azonban bármikor eltávolíthatjuk. Mint a legtöbb rokonát, a japán díszmeggyet is számtalan betegség és kártevő károsíthatja, beleértve a levéltetveket, takácsatkákat, pajzstetveket, lepkéket, valamint gombás és bakteriális megbetegedések, mint például levélfoltosodás, lisztharmat, súlyosabb esetben pedig hajtáselhalás, tűzelhalás.

Dugványozással.