Kökény

Európában, így hazánkban is őshonos lombhullató cserje vagy kisebb fa, melyet mindenki leginkább őszre beérő, kissé fanyar, ehető terméseiről, és rendkívül tüskés ágairól ismer. Ez az ágas-bogas, szabálytalan növekedésű bokor természetes élőhelyén leginkább erdők szélén, napos hegyoldalakon, ritkásabb cserjésekben él. Sokoldalúan felhasznált növény, melynek fáját például szívesen használták fűtésre sok-sok évszázaddal ezelőtt, mivel lassan égett és jó fűértékkel rendelkezett. A jellegzetesen hamvas, sötétkék, már-már fekete gömbölyded terméseit pedig nemcsak lekvárokba és mártásokba keverték, hanem likőrök, sőt vodka és gin készítéséhez is felhasználták. A kökény különböző részeit a népi gyógyászat is alkalmazta, így például leveléből és virágbimbójából teafőzetet készítettek. A kökény őszre beérő termését a legjobb akkor leszedni, ha a dér kissé már megcsípte, mert akkora már veszít fanyarságából és édesebb ízű.
Ez a sűrűn bokros cserje, mely áprilisban, még lombfakadás előtt hozza nektárban dús, kicsiny fehér virágait, jól bírja a metszést is, ezért gyakran ültették sövénynek is. Végső magassága 3-4 m. Bordós levelekkel és halvány rózsaszín virágokkal díszítő kertészeti változata is létezik.

Eléggé igénytelen, könnyen nevelhető fagytűrő növény, mely napos vagy félárnyékos fekvést, jó vízáteresztő képességű átlagos kerti talajt igényel. Vízigénye közepes, de jól átvészeli a rövidebb szárazabb időszakokat is. Nem igényel metszést, de, ha alakítani akarjuk, akkor a kora tavasz a megfelelő időpont. Levélfoltosságot okozó gombabetegség, illetve ólomfényűség veszélyeztetheti.

Félfás dugványról vagy magról.