Japán Borbolya

(Berberis thunbergii)

Japánból, illetve Kelet-Ázsiából származó lombhullató cserje, melynek hazánkban elsősorban vörös levelű változatait ültetik, ugyanakkor zöld és sárgászöld lombozattal rendelkező változatai is igen mutatósak. A japán borbolya egy kompakt növekedésű, középmagas cserje, melynek némileg bókoló, cikcakkos, tüskés ágrendszerét sűrűn borítják az ép szélű, viszonylag kicsiny, nyélbekeskenyedő levelek. Ez a tömött bokrot képző dísznövény április-májusban lecsüngő fürtökben hozza apró sárga virágait, melyek erőteljes illatot árasztanak. A terméseket a késő nyár és az ősz folyamán időnként hosszúkás, fényes, ehető, vörös termések követik, melyek a levelek lehullása után is sokáig díszéül szolgálnak ennek a sokoldalú cserjének. Levelei az ősz folyamán sok esetben élénk rózsaszínes narancssárgára színeződnek, izzó színfoltot képezve az őszi kertben. Magassága kb. 1,5m, de ritkán elérheti a 2m-t is.
Vörös levelű változatait (B. thunbergii f. atropurpurea) a köznyelv a japán vérborbolya elnevezéssel illeti.

Gondozása

Kifejezetten igénytelen cserje, mely jó vízáteresztő képességű, átlagos kerti talajt, valamint napos vagy félárnyékos fekvést igényel. Napos fekvésben erőteljesebb levélelszíneződésre, valamint több termésre számíthatunk. Vízigénye közepes, a fiatal egyedeket öntözzük rendszeresen. Viszonylag jól reagál a metszésre, ezért sövényként is ültethetjük, s ebben az esetben tartsunk 30-40cm-es ültetési távolságot. Metszésre az elhalt és beteg hajtások eltávolításán felül nincs szükség, de ha mégis esedékes lenne egy erősebb visszametszést, akkor időzítsük azt a virágzást közvetlenül követő időszakra. A lisztharmat időnként megtámadhatja.