Aranyos Szobafutóka

Talán az egyik legismertebb szobanövény ez a Salamon-szigetekről származó kúszónövény, mely természetes környezetében gyakorta kapaszkodik fel a fákra, támaszték hiányában pedig sűrű levélszőnyeget alkot a föld felett. Származása miatt a mi éghajlatunkon csak konténerben nevelhető ez a viszonylag árnyéktűrő dísznövény, melynek hosszú hajtásain szórt állásban fejlődnek a hosszú levélnyelű, szíves vállú, gyakorta sárgásan vagy krémfehéren márványos levelek. Bár szobanövények esetén ez ritkán következik be, a természetben levelei idővel termetessé és szeldeltté válnak - ez a fajta alakváltás viszonylag gyakori a kontyvirágfélék családjának trópusi képviselői között. Éppen ezen tulajdonsága miatt van az, hogy bár már 1880-ban leírták ezt a növényt, először csak 1964-ben publikálták ma elfogadott nevén. Ezt megelőzően többször is áthelyezték, így a kertészetekben nem ritkán Scindapsus aureus néven értékesítik még ma is, de fellelhető még Pothos aureus és Epipremnum pinnatum 'Aureum' néven is. Mivel az aranyos szobafutóka a mi éghajlatunkon ritkán virágzik, ezért elsősorban csak levélzete miatt érdemes nevelni (pl. futónövényként). Jó, ha tudjuk, hogy a növény minden része mérgező!

Szórt fénnyel jól bevilágított, de közvetlen napsütéstől mentes helyet igényel a szobában. Kevésbé ideális, sötétebb körülmények között ritkássá és fakóvá válhat levélzete. A növekedési időszakban rendszeres öntözést igényel, de az öntözések között hagyjuk, hogy földje majdnem kiszáradjon, télen némivel kevesebb vízzel is beéri. Sok más szobanövénnyel ellentétben az aranyos szobafutóka nem követel magas páratartalmú levegőt, jóllehet értékeli azt. Ha túl hosszúra nőnének hajtásai, egyszerűen vágjuk vissza, s a levágott részekből akár új növényeket is nevelhetünk. Erősen fagyérzékeny növény, 10°C-nál alacsonyabb hőmérsékletnek a tél folyamán sem szabad kitenni. Kártevők és betegségek ritkán károsítják, leginkább a túl- vagy alulöntözés végez vele.

Szárdugványozással. Akár vízben is gyökereztethető.