Illatos Hunyor

A hunyor a tavasz egyik legjellegzetesebb virága, melynek színes hibrid fajtái egyre elterjedtebbé válnak a kertészkedők körében. Az illatos hunyor egyike a néhány Magyarországon is őshonos fajnak, mellyel hazánkban a Dél-Dunántúlon, valamint a Mecsekben találkozhatunk. A hazai üde talajú bükk- és gyertyánerdők eme lakója megjelenésében némileg talán visszafogott, hiszen kizárólag a zöld árnyalatait vonultatja fel, virágai azonban - a látványosabb kertészeti hibridekkel ellentétben - időnként illatosak, mely különösen melegebb napokon mutatkozik meg. Tenyeresen összetett levelei a virágzást követően hajtanak ki, látványosan fogazott fellevelei azonban már látszanak a virágok nyílásakor. Frissen kihajtó levelei alsó felükön és nyelükön sűrűn szőrözöttek, a fonáki oldalukon később is némileg szőrösek maradnak, kifejezetten a főér mentén. Többnyire márciusban kezdődő virágzása során magányosan álló, zöld csészelevelek alkotta virágokat hoz, melyek viszonylag nagyok, zöldessárga színűek. Jó, ha tudjuk, hogy nem csak mérgező, de védett is hazánkban!

Az illatos hunyor humuszban gazdag, üde, de jó vízáteresztő talajt, valamint félárnyékos, védett fekvést kíván. Napos helyre csak akkor ültessük, ha a folyamatos vízellátottság biztosítva van számára. A bolygatást nem kedveli, az ültetést követő években lassan fejlődhet. Amennyiben lehetőségünk van rá, adjunk neki minden évben levélkomposztot. Vízigénye közepes, földjét tartsuk állandóan kissé nyirkosan, de ne nedvesen, mert a pangó vizet nem tolerálja. Fél-örökzöld levelei hótakaró hiányában erősen károsodhatnak, ezért a sérült leveleket tavasszal távolítsuk el. Levélfoltosodás időnként előfordulhat.

Tőosztással.