Molyhoslevelű Jezsámen

Hazánkban nem számít ritkaságnak a jezsámen, hófehér virágokkal tarkított bokrai egykor nem hiányozhattak egy hazai kertből sem, s parkokba is gyakorta ültették. Nálunk elsősorban a pompás vagy közönséges jezsámen (P. coronarius) elterjedt, mely Dél-Európából származik, a nemzetségbe azonban számos észak-amerikai faj is tartozik, például az USA délkeleti területein őshonos molyhoslevelű vagy széleslevelű jezsámen.
Ez a felálló ágrendszerű, termetes cserje 2-3m magasra (és szélesre) is megnőhet, így térigénye alapvetően nagy. Fiatal korban szürkés hajtásain keresztben átellenesen fejlődnek 5-8cm hosszú, fogazott szélű, kihegyezett végű levelei, melyek alsó felükön molyhosan szőrözöttek. Négy sziromlevélből álló fehér virágai május végétől kora nyárig nagytömegben nyílnak, impozáns megjelenésűek, ugyanakkor nem, vagy csak alig illatosak.

A molyhoslevelű jezsámen könnyen nevelhető cserje, mely elsősorban napos, félárnyékos fekvésbe, aránylag laza szerkezetű, tápanyag tekintetében nem túlzottan szegény talajba való. Idősebb példányai viszonylag jól bírják a szárazságot, de aszály esetén érdemes öntözni. Virágait az előző évi hajtásain hozza, ezért metszeni a virágzást követő időszakban szabad. Minden évben távolítsuk el az elöregedett hajtások legalább ötödét. A levéltetvek időnként megtámadják, és lisztharmat is előfordulhat, különösen rossz légjárású helyen.

Félfás vagy fás dugványról.