Fehér Kála

Dél-Afrika mocsaras vidékeiről származó mutatós fagyérzékeny dísznövény, amelyet már évszázadok óta nagy becsben tartanak Európában, s a tisztaság és az elegancia szimbólumaként tekintenek rá. Közeli rokonához, a vitorlavirághoz hasonlóan virága valójában torzsavirágzat, melyet tölcsérszerűen körül ölel egy fehér murvalevél, mely idővel zöldes árnyalatúra színeződik, mielőtt elhervadna. A fehér kála, avagy tölcsérvirág egy robusztus növény, melynek sötétzöld levelei nagyméretűek, ék alakúak és fényesek, s hosszú virágszárai akár 1 méter magasra is felnyúlhatnak.
A fehér kála nemzetségének legkevésbé fagyérzékeny tagja, így májusban a fagyok elmúltával akár ki is ültethetjük a kertbe, viszont ősszel mindenképpen ki kell ásni, ezért legjobb, ha cseréppel együtt süllyesztjük a földbe. Kerti tavak ideális növénye. Tökéletesen alkalmas vágott virágnak is.

Fényigénye nagy, ezért legjobb, ha fényes helyen tartjuk, ennek ellenére a déli tűző napsütéstől nem árt védeni. Mivel vízigényes növény, fontos, hogy a növekedési időszakban az öntözések között ne hagyjuk kiszáradni földjét, illetve, hogy olyan talajba ültessük, ami elég tömör és nem engedi át gyorsan a vizet. Legszebben tápanyagban gazdag, enyhén savas talajban fejlődik, de tolerálja a némileg meszes talajokat is. Virágzás után általában szüksége van pihenőidőre, amikor is a növény levelei lehervadnak, ilyenkor fokozatosan csökkentsük az öntözés mennyiségét. Betegségekkel szemben elég ellenálló, de a levéltetvekre és a takácsatkákra nem árt odafigyelni. A növény minden része mérgező és nem árt kesztyűt viselni a gondozásnál, mert bőrirritációt okozhat. A tél folyamán tartsuk minél fényesebb helyen.

Magvetéssel, illetve rizómájának osztásával.