Serleglonc

A serleglonc az amerikai kontinens szubtrópusi területein őshonos, mutatós virágdísszel rendelkező örökzöld kúszónövény, melyet előszeretettel futtatnak falakra, pergolákra és kerítésekre egyaránt. Maga a növény fásodó szárú, fagyérzékeny cserje, mely kacsokkal kapaszkodik fel a különböző támasztékokra. Érdekessége, hogy zöldes vagy krémszínű, harang alakú virágai fokozatosan öltenek bíborszínt. A hosszúporzós, látványos virágharangok hosszú kocsányon, enyhén bókolva helyezkednek el, s nyár végétől az első fagyokig nyílnak. Erősen redőzött levelei ovális lándzsásak, melyek dús zöldfelületet alkotnak. Virágainak erős illata egyesek szerint kissé kellemetlen. Megfelelő körülmények között viszonylag gyorsan nő, és akár 4-5 m magasra is felkapaszkodik.

Napos fekvésben, bármilyen jó vízgazdálkodású talajban jól érzi magát. Rendszeresen, de mértékletesen kell öntözni, mert a pangó vizet nem bírja. Mivel minimum 4 fokra van szüksége, az első fagyok előtt hűvös, de világos helyre kell vinni teleltetés céljából. Ha évelőként neveljük, akkor a virágzás végeztével metsszük némileg vissza. Kártevők és betegségek ritkán károsítják.

Az ovális, lapos, mandulaforgácsra emlékeztető magjait február-márciusban kell elültetni egy cserépbe, oldalukra fordítva, mivel ellenkező esetben túl sok nedvességgel telítődnek, s megrohadhatnak. A kis növényeket csak a fagyok elmúltával szabad kitenni napos balkonra vagy teraszra.