Velencei Kutyatej

Ez a fagytűrő, karakteres megjelenésű örökzöld évelő a kutyatejfélék népes családjába tartozik, s mediterrán származásánál fogva szereti a meleg és napos élőhelyet. Magas termete és érdekes külleme miatt elsősorban szoliterként vagy évelőágyások főnövényeként mutat a legjobban. Érdekessége, hogy egyenes, feltörő szárai 2 évig élnek; az első évben spirálisan elhelyezkedő, kékeszöld szálas levelek borítják, majd a következő tavasszal termetes végálló virágzatban nyílnak rajta a sárgászöld murvalevelekkel díszített kicsiny virágok. Elég terebélyes növény, melynek a magassága elérheti akár a 80-100 cm-t is. Bár virágzása alatt is "csak" a zöld szín árnyalatait vonultatja fel, mégis ez adja a különlegességét a színes tavaszi évelők kavalkádjában. Sziklakert aljába is ültethetjük.

Eléggé könnyen nevelhető növény, mely napos, fekvésben, átlagos, de jó vízelvezetésű kerti talajban érzi jól magát. Mediterrán származásánál fogva a keményebb teleken károsodhat, ezért lehetőleg a téli hideg szelektől védett fekvésbe ültessük. Mint minden kutyatejféle ez a faj is mérgező tejnedvet tartalmaz, mely az arra érzékenyeknél bőr- és szemirritációt okozhat, ezért gondozásánál nem árt kesztyűt viselni. Fontos, hogy minden évben az elvirágzott hajtásokat nyár elején vágjuk vissza minél közelebb a földhöz, mert ezzel segíthetjük elő az újabb virágzást. Bár alapvetően szárazságtűrő növény, aszály esetén igényli az öntözést. 5-6 év elmúltával ajánlatos a tövét tőosztással megifjítani.

Tőosztással kora tavasszal, vagy dugványozással tavasszal, ill. kora nyáron.