Homoktövis

A homoktövis az ezüstfafélék családjába tartozó igen tüskés, ágas-bogas nagyobb cserje vagy kisebb fa, melynek ágain ősszel fürtökben állnak apró vöröslő narancssárga bogyói. Nepálban őshonos lombhullató növény, amely az első jégkorszak után terjedt el Eurázsiában, később pedig Európa szerte legfőképpen a közép-európai régióban. Mivel szinte bármilyen talajon megél a tengerparti homokos dűnéktől a sziklás vagy agyagos kőmálladékokig, gyakran alkalmazzák talajmegkötésre, széltűrő tulajdonsága miatt pedig nyíratlan sövényként is szolgálhat. A kertekben mint dísznövényt főként a látványos, tömött, fénylő bogyódísz teszi igazán értékessé és kedveltté. Levelei keskenyek, ezüst- szürkék vagy rozsdabarnán pikkelyesek. Apró, zöldes, szélbeporzású virágai fürtökben vagy magányosan áprilisban, gyakorta még a lombfakadás előtt nyílnak, s a porzós és termős virágok külön egyedeken fejlődnek.
Mivel kétlaki növény, ahhoz hogy termést is hozzon, hím- és nőivarú növényeket egyaránt ültetnünk kell. Az utóbbiak borsó nagyságú, sötét narancsszínű, egymagvú termése savas, C-vitamin-tartalma pedig a citroménak a tízszerese, feldolgozva dzsem, ivólé, likőr, olaj, sőt gyógyszeralapanyag is készül belőle. Érése jellemzően az augusztus elejéétől szeptember végéig tartó időszakra tehető. A termések egész télen át az ágakon maradnak, élelmet biztosítva ezzel a kert lakóinak. Magassága 3-4 m, de néha 6 m-t is meghaladó kisebb fává is megnő.

Igen igénytelen növény, amely szinte minden talajon, még a száraz, sós talajon is megél. A telet jól viseli, a fagyok nem károsítják. A megfelelő fejlődéshez azonban mindenképpen elegendő napfényre van szüksége, ezért semmiképp ne ültessük nagyobb fák árnyékába. Mivel kifejletten terebélyes cserje, ezért nagy (1,5-2,5 m) térállással ültessük. Rendszeres metszést nem igényel, de az idősebb termő ágakat vissza kell vágni. Gyümölcsöt 2-4 éves korától terem.

Dugványozással.