Sásliliom, zergevirág, varjúháj, pázsitviola, tollborzfű - bármennyire is különbözőek habitusukban ezek a növények, abban azonban megegyeznek, hogy valamennyien évelők. E lágyszárúak közös jellemzője, hogy több évig élnek, a tavaszi kihajtás után minden év ugyanazon időszakában virágoznak, s a téli időszakot föld alatti szerveiknek köszönhetően vészelik át.
Az évelők népes és változatos tábora minden kertben fontos szerephez jut, hisz viszonylag kevés gondoskodás mellett, évről-évre megújulva nyújtanak állandóságot, keretet és dekoratív látványt akár lombozatukkal, akár virágaikkal... [bővebben]

A jóféle sáfrány (Crocus sativus) nagy hagyományokkal rendelkező növény, melyet ma is a világ számos táján termesztenek fűszerként használt aromás bibéjéért, e mellett azonban ősszel nyíló kecses kékeslila virágainak díszítő értéke sem lebecsülendő. A világ e legdrágább fűszeréről talán kevesen tudják, hogy ételízesítő és színező hatása mellett számos gyógyhatással is rendelkezik, ugyanakkor gyűjtése ma a modern technika korában is igen fáradságos munkával történik... [bővebben]

A tavaszi megújulás és virágözön nemcsak a megannyi hagymás és évelő növény szépségében teljesedik ki évről-évre, hanem legalább annyira a virágzó cserjék színpompájában is, ezért érdemes a kertünket úgy megtervezni, hogy mindenképp legyen belőlük néhány példány akár szoliterként, akár a sövény részeként. Míg a sok kistermetű hagymás inkább a kerti utak szegélyeként, fák alatt, vagy esetleg a gyepben elszórva kelleti magát, addig a virágzó bokrok inkább szemmagasságban díszítik a kertet... [bővebben]