Nagyvirágú Nadálytő

Erdős, ligetes kertrészek, félárnyékos sziklakertek elmaradhatatlan növényei a különböző nadálytő fajok, melyek árnyéktűrő természetüknek köszönhetően olyan helyeken is megélnek, ahol a legtöbb virágos növény leginkább csak sínylődik. Az egyik legnépszerűbb faj a nagyvirágú nadálytő, mely kompakt növekedésével és talaj közeli dús levélzetével elsősorban talajtakarónak ideális. Ez a kedves évelő április elejétől viszonylag hosszasan bontja harang alakú virágait. Finoman bókoló virágai bimbós állapotban pirosak, kinyíláskor azonban krémszínűvé válnak, s ez különleges színhatást kölcsönöz a virágoknak. Ugyanakkor nem csak méhcsalogató virágai dekoratívak, hanem mélyen erezett, érdes felületű levelei is, melyek azonban mérgezőanyagokat tartalmaznak, csakúgy, mint a növény többi része, különösen a gyökérzet.
A kereskedelemben S. grandiflorum név alatt árult kékes virágokkal díszítő változatok ('Wisley Blue', 'Hidcote Blue') valójában nem a nagyvirágú nadálytő fajtái. A sárga tarka levelű 'Goldsmith' is hibrid eredetű (S. grandiflorum x S. x uplandicum).

A nagyvirágú nadálytő egy hálás évelő, mely legszebben félárnyékos helyen fejlődik, de közel mélyárnyékban is életképes. A talajjal szemben nem kifejezetten igényes, de tápanyagban gazdag talajban gyorsabban terjed. Vízigénye közepes, kedveli, ha talaja folyamatosan kissé nyirkos, de mivel gyökerei mélyre hatolnak, ezért a szárazságot is tolerálja. Napos helyre is ültethetjük, de ilyen körülmények között fontos, hogy talaja sose száradjon ki teljesen, mert megégnek a levelei. Betegségek és kártevők ritkán károsítják.

A legegyszerűbb mód a tavaszi tőosztás, de magról és gyökérdugványról is szaporíthatjuk.