Japán Kecskerágó

Japánban, Kínában és Koreában őshonos örökzöld cserje vagy kisebb fa, melyet elegáns és üde megjelenése miatt szívesen ültetnek kertekbe és parkokba, akár szoliterként, akár nyírott sövényként. Ez a lassan növő, felálló ágrendszerű, sűrűn bokros cserje fényes, tojásdad levelekkel díszít, melyek igen dúsan borítják be a növény erős ágait. Apró, jelentéktelen zöldes virágai nyáron nyílnak, melyekből piros termések fejlődnek. Létezik aranytarka csakúgy, mint fehértarka levelű változatai is, melyek lombjuk érdekes mintázatával egész évben a kertünk feltűnő díszei lehetnek. A japán kecskerágó végső magasságát, mely kb. 2-4 m, úgy 5-10 év alatt éri el. A növény minden része enyhén mérgező.

Napos vagy félárnyékos fekvést, tápdús, üde, lehetőleg semleges vagy ahhoz közeli kémhatású, jó vízáteresztő talajt igényel. A hosszantartó száraz időszakokban meghálálja az öntözést, különösen az első két évben. Ha nyírott sövényként neveljük, évente egyszer, legfeljebb kétszer kell nyírni. Jó, ha a hideg téli szelektől mentes védett zugba ültetjük. Bár fagytűrő növény, zord teleken némileg károsodhatnak a hajtásai, amiket kora tavasszal le kell róla metszeni.

Félfás dugvánnyal.