Mirtuszhanga

Mostanában egyre több helyen kapható ez az örökzöld törpecserje, melynek ősszel megjelenő bogyótermése különleges dísze lehet az őszi-téli erkélyládáknak. Ez a kicsiny bokor eredetileg Chilében és Argentínában őshonos, és mint a hangafélék rokona, nem kedveli a lúgos talajt. Mindazonáltal kevés növény büszkélkedhet olyan szépen csillogó szín-gazdag bogyókkal, mint éppen ez, érdekessége azonban, hogy termést csak a nőivarú példányok hoznak. A hímnemű növény csak virágot hoz, termést azonban nem. Hímivarú egyedekkel sajnos csak igen ritkán találkozhatunk a kereskedésekben, ugyanakkor léteznek önmegtermékenyítésre képes változatok is (pl. 'Bell's Seedling'), habár ezek beszerzése is problémát jelenthet. A mirtuszhanga virágzása a tavasz végére, a nyár elejére esik, s ez idő alatt viszonylag nagy számban hozza kicsiny, fehér, harang alakú virágait. Kissé szúrós, fényes levelei eléggé aprók, de szép kontrasztot alkotnak a fehér, rózsaszínű vagy mályva színű, gömbölyded formájú ehető bogyók tömött fürtjeivel. Hamvaskákkal vagy japán dérbabérokkal társítva különleges téli kompozíciók mutatós növénye lehet.

Savas talajt, valamint félárnyékos fekvést igényel. Ha a földjét folyamatosan nyirkosan tartjuk, akkor napos helyre is ültethetjük. Teljesen télálló, s a fagy és a hó a mutatós bogyótermést sem károsítja. Öntözésénél lágy vizet, vagyis esővizet használjunk, tartósabb fagy esetén azonban nem kell öntözni. Nyáron lehetőleg ne tartsuk a tűző napon.

Dugványozással.