Varázsmogyoró

(Hamamelis)

A tél végi kertben viszonylag kevés a látnivaló, vannak azonban szerencsére üdítő kivételek is, ilyen többek között a varázsmogyoró is, melynek különleges világító sárga virágai még a sötétebb hónapokba is vidámságot hoznak. Angol nyelvterületen boszorkánymogyorónak hívják, és ennek megfelelően csodatévő tulajdonságokkal ruházták fel már az ősidőktől kezdve ezt a valóban gyógyító hatású növényt, melyet már az észak-amerikai indiánok is használtak orvoslásra.
A varázsmogyorók családjába tartozó virágzó cserjék vagy kistermetű fák közös jellemzője az igen korán, már a tél végén nyíló illatos virágok és a rendkívül színes őszi lombozat. A jellemzően sárga színű keskeny szirmú pókszerű virágok a csupasz ágakon nyílnak akár a hóval is dacolva. Maga a növény lombhullató, felfelé törő laza ágrendszerű lombkoronával, melynek tojásdad fogazott levelei ősszel sárgára vagy narancsosra színeződnek. A hibrid változatok között a kén- és citromsárga virágok mellett ma már bronzos és narancs-piros változatok is léteznek. Érdekesség, hogy a növény ősszel beérő gyümölcse tulajdonképpen egy kétrekeszes kapszula, mely egy magot rejt magában, ami a kapszula felnyílásával egy érdekes pukkanó hang kíséretében olyan erővel pattan ki a burkából, hogy akár 10 m-re is elrepül. Ez okból csattanó mogyorónak is hívják ezt az érdekes és igazán sokoldalú cserjét, amely akár szoliterként, akár nagyobb cserje csoportban is megállja a helyét. Korai hagymásokat ültetve az aljába nagyon szép és üde kompozíciót hozhatunk létre a segítségével. A nagylevelű varázsmogyoró (H. virginiana) kivételt képez a virágzás idő szempontjából, mivel virágai nem a tél közepén, hanem már késő ősztől nyílnak.

Gondozása

Napos vagy félárnyékos helyet, jó vízelvezetésű, lehetőleg mészmentes talajt igényel. Ha az alsó ágait rendszeresen lemetsszük, akkor akár kisebb, úgy kb. 4 m magas fácskává is nevelhetjük. A cserje térigénye viszonylag nagy, de a metszéssel bánjunk óvatosan, mert nehezen regenerálódik. A vadhajtásokat azonban rendszeresen vágjuk ki közvetlenül a talaj szintjénél. A kártevőkre nem különösebben érzékeny.